Iván itala

 

Kedves Olvasóim, Barátaim!

 

Amit most elétek tárok, az nem mese, hanem valóság. Egy idős nagypapa-nagymama, az alant megtörténteket sokáig magukban hordozták, amíg egyszer csak megnyíltak az unokájuk előtt és elmesélték.  A történet azért is érdekes, mert a cselekmény igaz, s ebből is látszik, hogy azért minden időben, a világtájtól függetlenül voltak jó emberek és természetesen rosszak is. Kedves Honlap Olvasóim olvassátok figyelemmel! Köszönöm.

 

Mottó… az orosz minta a világ minden országának mutat egyet, mást, méghozzá igen lényegeset, elkerülhetetlen nem is távoli jövőjükből.

(Lenin)

 

 

 

 

 

 

 

 Történelemből már jól ismert, hogy Székesfehérvár a második világháború alatt többször is cserélt gazdát. Nincs kivétel, minden háborúban van jó és rossz katona.

       Egy alkalommal, amikor a város gazdát cserélt, édesanyám szülei a városban a Kováts Sándor utcában laktak. A ház régi stílusban, belső felépítésben, általában egy szobás, konyhás, spejzos kivitelben készültek.  A tágas, utcától elszigetelt udvar jó lehetőség volt akár rejtőzködésre is.

       A kis fura történet is ebben a zárt háztömbben történik, akkor, amikor az orosz csapatok vették most birtokba a várost. A birtokba vétel után sorba történik elsősorban a tisztek elszállásolása.  Az ő ajtajuk előtt is megjelent két tagbaszakadt katona, s illedelmesen kopogtattak. Papa az ajtó nyitása után már rögtön észrevette, hogy valami magasabb rangú tisztekről van szó. Az egyik túlhaladta már a negyvenet. Nem voltak tolakodóak, tört magyarsággal köszöntek, s kézzel, lábbal magyarázkodtak mi a jövetelük szándéka.  Mielőtt a papa megszólalt volna, a mama intett a kezével, hogy jöjjenek be. Az idősebb korú tiszt a szemével azonnal végig mérte a terepet, látszólagosan valami után kutatni igyekezett. Egy kukkot, nem szólt benyitott egy általa vélt helyiségbe – véletlen a spejz volt – világosságot téve, az arc mimikája azt jelezte, itt nyilván nincs az, amit keres.

      Katonás hátraarcot téve egyenesen az egyetlen nagyszoba felé tartott – a papán azonnal meglátszott a kétségbeesés nyomai – sejtve hátha olyat lel meg, amit esetleg nem lenne szabad. Már kezdték azt hinni a két fickó, keres valakit. A rangidős a szobai kutakodással s felhagyott, visszarohant a konyhába, s mosolygós arccal a mamára nézett, katonásan megkérdezte:

        – Mama!  … – Petróleum? ...

       A mama kétségbeesetten némán legyökerezve állt ott előtte, nem tudta  a szerencsétlen mit akarhat a büdös petróleummal. A mama óvatos léptekkel a kredenc felé tartott – miközben a két katona figyelte minden lépését – majd a kredencen levő nagy fazék mögé nyúlva, az elrejtettség mögül kivette búra nélküli kis falra akasztható petróleumlámpát, amelyet a rangidős tiszt felé nyújtott. A tisztek elmosolyodtak, megelégedettség ült a lelkükön, arcuk mosolyra fakadt, s jobban örültek, mint a pohár víznek.  A segédje kikapta a kanócot a lámpából s kért egy pálinkás kupicát, amit hörpintéssel jeleztek. A tiszt nem győzte tört magyarsággal köszönni a folyadékot. Akár a gyakorlott kocsmában egy hörpintéssel, pillanat műve alatt a büdösnek vélt folyadékot a kupicába öntötte, s mint a jó vodkát a szemünk láttára a torkán leengedte. A két öreg tátott szájjal nézte, hogy röptetik a gyomrukba ezt a büdös nyavalyát, s már attól féltek hátha kérnek egy szál gyufát, hogy bemutassák a tűzokádó tehetségüket is. A mama fejében csak az járt, hogy lehet meginni ezt a folyadékot, amikor csak okádni lehet tőle.  Az aktus az nem fejeződött be, mert a kupicát átadta a társának, aki szemrebbenés nélkül ugyanezt tette. A konyha bűzlött a petróleumtól, miközben magyarázták, hogy semmi baj, ez egészséges… A hadműveletet azzal nyugtázták, hogy megkérdezték a papát; van e még? A papa nem sokat gondolkodott, ijedtében ment a spejzba, onnan is kihozott egy kis kannát, a tiszt meg bámulta, hogy nem vette ezt előbb észre. A tisztek örömmámorban úsztak. Megveregették a papa vállát, s mormolta.

       – Jól van papa! Jól van papa! – s visszaadta neki, hogy tegye vissza a helyére.  A számunkra kellemes kocsmai italozás után a fogyasztást megköszönték, közölték, hogy estére visszatérnek szükségággyal, nem kell félni, jó szándékkel jöttek.

       A belső tömbben több orosz tiszt önként elszállásolta magát, s lakok félve jöttek be az udvari lakásokba.

       Amikor este a papa a munkából megérkezett, már ott volt a pótágy a szobában a felszeléssel együtt. Borotválkozás, mosdás a konyhában zajlott le, a fürdőszoba ezekből, a lakásokból hiányzott.

       A papa ott gubbasztott a sparhejt mellett, s észrevette, hogy a rangidős tiszt kézszárán, s a hátán egy nagy seb tátongott. A seb valószínű nem esés, hanem lövés vagy repesz következménye. A feszültség lassan enyhülni látszott, mert a tiszt önkéntelenül is elkezdett mesélni tört magyarsággal önmagáról. Tanító volt a messzi Oroszországban, csak a háború kényszerítette ide e honba. A papa a bátorságát összeszedve megkérdezte:

       – Mi ez?

       A tiszt megértette, hosszas magyarázatba kezdett, hogy egy váratlan golyózápor következménye. Ugyan annyira nem veszélyes, de fennállhat a mérgezés veszélye, erre nálunk kitűnő védőital a petróleum. Mosolyt fakasztó törtmagyarsággal magyarázta, hogy a petróleumnak vértisztító hatása van, amit csak éhgyomorra szabad elfogyasztani, mert különösen hashajtó, és hányingert keltő hatása van. A papa az csak magába roskadt, némán hallgatta a nagy mesét. Tudott arról, hogy állatokat néha szoktak vele gyógyítani, s kivételes esetekben farkas torok ecsetelésre.

       Múltak a napok, s a sebek a meglepetésükre nem mérgeződtek el, hanem szépen hegesedésnek indultak, meggyógyultak.  A szülök, nem próbálták ki a csodálatos módszert, mi több sokáig hallgattak a történtekről, hátha azt hiszi valaki róluk, hogy csak bolondokat mesélnek. Már kamasz voltam, amikor a papa egyszer elmesélte e kis bizarr történetet, s meg is kérdeztem tőle:

       – Mond papa, te tényleg nem viccelsz? Komolyan gondolod, amit elmeséltél?  No, erigyj és kérdezd meg a mamádtól, hogy valóban így történt-e az eset!

      Egy darabig hallgattam, majd mégis rászántam magam és megkérdeztem a mamát, aki csak bólogatott.

       Teltek-múltak az évek, hogy ne nevessenek ki, nem mertem elmesélni senkinek, féltem, hogy gúny tárgyává leszek.

       Rendszerváltáskor számtalan addig tiltott dokumentációk kerültek elő, többek között olyan is, ami a petróleummal, való gyógyítással foglalkozott (rák, daganat, gyulladás stb.), aki már kétségbeesésében, titokban alkalmazta, félt a nyílt következményeitől.

       Ismertem olyat, aki nem tőrödve a helyes alkalmazásától teli gyomorral, kis kanállal szedte a folyadékot, remélve a gyógyító hatását. A hatása nem volt méltatlan, párnapra szerződést kötött az illemhely folyamatos használatára, miközben a lakásban gyakorolta az akadályverseny futást is. A harmadik kanál után lemondott a mohóságról áttért a széniparra (széntabletta), hogy megoldja a helyzetét.

       Egy igen kedves gyári barátomtól kaptam egy ismeretlen szerzőtől eredő brossurát, amely a petróleummal való gyógyításról szólt:

 

       „a petróleumnak vértisztító hatása van.  Rendkívül magas oxigén közvetítő hatással rendelkezik. A tisztított petróleumból az erősebb desztillálás esetén a szénhidrogének elpárolognak, a gyógyító tényezők csökkennek. Mivel az íz és a szagtól mentesebbet szívesebben használják, bátran lehet tisztítatlan petróleumot használni (de nem a mai üzleti kiszerelésben!) Ízesíteni lehet bármivel; cukor, méz, bor, stb.

       A petróleum minden olyan betegségen gyógyít, amelyek a vérből erednek, jelentette ki dr.. a Korházi Főorvos. Sok rákbeteg, akikről már az orvosok lemondtak, a petróleum kúra segített. Bizonyítéka van erről 20000-nél is több hála levél. Az orvosok mindezek ellenére kétkedők e szokatlan mód iránt. …né, éveken át küszködött finomítási szabadalom elnyeréséért, amelyet neki mind Angliában, mind Írországban oda ítélték. Francia országban még különleges gyógyászati szabadalmat is kapott. Németországban és Ausztriában megakadályozták a szabadalom engedélyezését. Ez volt 1960-ban! Későbbiekben már ezt írja:

        Ha mi a rák okozóját kórismertté tesszük, és ha ezt az emberek elkerülik, és ettől a bajtól megmenekülünk, feltehetően sokan egészségesek lesznek. A hatalmas rákkutató ipar (már régen öncél) nagy károsodást szenved.

 

Több ember él már rákból, mint amennyi meghal. Valójában csak az lehet, hogy a hatalmasan kiépített kutatószervezet nem akarja a jól fizetett állásait feladni. Félelem érzetük azoknak az embereknek van, akik erről még semmit sem tudnak, mivel az orvosi oktatás, illetőleg az orvosi uralom, amellyel rendelkezünk, képviselői. Ezeket, az ismereteket agyonhallgatják és ez által felelősek a nagyfokú rákfélelemnek és ráknyomorúságnak… Ne feledjék a legfontosabbat: Istennek megköszönni! A mi életünk, az idő, az óra az ő kezében van, és minden, ami téged érint Istentől, származik!”

 

       Számomra még ama is elgondolkodtató a háború alatt zajló orosz tiszt valóban megtörtént öngyógyító esete, valamint a petróleummal való gyógyítás fázisainak az elhalása, vagy egyesek csak úgy gondolják rege a tisztről és a petróleumról? Azt tudom, hogy a háború és a hozzá tartozó rész azok igaz történetek voltak (és a húszezer kezeléses gyógyulás!). Az életnek vannak furcsa képei, szituációi, vagy netán a Béres, Celládám csepp? – ami keservesen ment át a köztudatba! Vagy a valóság valóban oda át van? Az idő, az emberi kapzsiság, gőg, irigység… az majd mindent eldönt. Az ember ne akarjon Isten lenni, mert az Isten már számunkra mindent megteremtett, csak az ember az Istentelen, s ennek még lesznek végzetes következményei. Természetesen nem ajánlom a jelenlegi petróleum állományból bárki kísérletbe, fogjon, mert végzetes következménye lehet. Nem hinném, hogy az orosz katonatiszt butaságból tették volna.  Ebből is látszik, hogy a földön nem a… számit, hanem az EMBER! Vagy talán a petróleum, még napjainkban is TABU! Apropó! Mi van az AIDS-el és stb., vagy még 50 év távlatából dolgoznak rajta a fiúk? -…. Hát fiúk, akkor igyekezzetek, mert nyakunkon az újabb háború, s előfordulhat, „porból lettünk, és porrá leszünk!”

 

(A fentiek,  részlet Szabó István ÉLETKÉPEK c. műből. 2010.03.)

 

2011.05.22.

 

 

 

Oldal: IVÁN ÍTALA
ERRŐL- ARRÓL- ŐSZINTÉN & EZ + AZ - © 2008 - 2024 - errol-arrol-beszelni.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat