Viszontlátásra a túlvilágon, bölcs,
Igazságosztó Hivatal
Viszontlátásra a túlvilágon, bölcs, Igazságosztó Hivatal,
Elég volt a játékaitokból, ez nálatok már ravatal.
Ültök a Hivatalban, akár egy darab fa,
Nem tudjátok mit tesztek, Isten a nagy megmondhatója.
El kell mennem az élet eme Isten adta helyéből,
Igazán most már elég, e sok földi „házi” szemétből.
A Hitet, a Reményt megöltétek.
Nem kell már visszanézni,
Itt már csak egyet lehet tenni; a halállal kell parolázni!
Könnyű nékem Tőletek a búcsú,
csak a sok hazugság köt hozzátok,
A pénz, a hatalom, a törvény, a Ti munkátok,
Odaát van lelki szabadság,
Emberi jog, - és Emberi méltóság,
Az Isten odaát megadja mindazt, ami emberi kívánság.
A gondolatom ugyan szabad volt,
de mégis sárba taposták,
Az igazságot az igazságosztó megtagadta,
a hazugságot keményen rám sózták.
Nem tehetek igazán semmit,
ügyemben már több ezer oldalt írtam,
Az igazságosztók rám rontottak,
én meg a lelkemből sírtam.
Azt hiszi a Hivatal, ezzel az igazságot fényezik,
Még igazán nem érzik,
az embereket hivatalosan sírba viszik.
Süket lett a Hivatal, ők ma csak zsozsoért vannak,
Még nem tudják, jó sorukba, ebbe is belehalnak.
A Hivatal okos, azt hiszi, törvénnyel védi a hazugságot,
Törvényesen lehet csalni, lopni,
hamisítani; védik a rosszaságot.
Idő kérdése, s a Hon megszabadul az igazságtalanságtól,
Isten majd megmutatja,
a jövőben nem lehet élni a hazugságból!
Kedves Hivatal! – lehullott az ügyemben a lepel rólatok,
Most már elég volt, azt hazudtok, amit akartok.
Most már nem kell, a magas jogaitokkal fenyegetni,
A lényeg; lesz idő, Istenhez fogtok fohászkodni.
Milyen ember az néktek; – aki a másikat megalázza?
A hatalmával, a pénzével az embert porig gyalázza.
A Hivatalt igazán nem érdekli az Igazság,
Néki így is jól van, nála ez az Okosság.
Nincs már bennem semmi, csak egy picuri kis tudat,
Talán a Hivatalban, egyszer feltámad egy kis bűntudat.
Néha érezni, e gondolat a hivatalban ott lappang,
Érzi, hogy ez a Hon, a hazugságoktól zsong.
Ezután már repülhetek a gondolatok szárnyán,
Nem kell félnem a Hivatal mit ír a Végrehajtásán,
Hiszem, az meg fog majd változni,
Ezután szigorúan csakis az igazat,
a színtiszta igazat fogja leírni!
Ezután már nem kell tőlem félnetek,
Nem lesz a Hivatalban házról szóló regények.
Nem kell félni,
milyen törvény lesz a „kakilni-pisilnie” részre,
Megoldottátok;
ÜGYVÉDKÉNYSZERT
tettetek az ügy végére.
Tudjátok Hivatali emberek, az élet, az Isten akarata,
Amikor már megszülettem,
valaki e házat nem így akarta.
Úgy látszik az ördög megunta a békességemet,
Az ördög aztán nyakamba varrta a rettentő szemétségeket.
Ne hidd ördög, hogy békében fogsz a hazugsággal élni,
A lelked a pokolban Ügyvédkényszerrel fog elégni.
Életed bűneit az útódaid fogják cipelni,
Ők az Istenhez könyörgéssel fognak majd lenni.
Ne aggódj Hivatal, az ügyemben az én lelkem tiszta,
Az ő lelke a Hivatalba a hazugság átka.
A hatalom út hengere söpör majd végig rajta,
Életében csakis az igazságot áradó könnyeivel siratja.
Isten véled Hivatal, bűneitekre már készül a ravatal,
Jön! Új Igazság! Bűn nélküli; Igazsággal!
Az Igazságot? – már nem ti fogjátok osztani,
Addigra az Empátia, Érzések Érzelmek meg fognak újulni.
A Haza, a Hon, nélkületek is fényre fog derülni,
Az Igazságot a jövőben az Isten fogja sugallni, osztani.
Az eladó lelke már a Hivatalon fog száradni,
Ez az ügy lesz, amely az Igazságot fel fogja rázni.
Viszontlátásra a túlvilágon, bölcs, Igazságosztó Hivatal,
Lesz értelme a léleknek,
Igazság; Ember számára lesz diadal.
2012.július 18.
(Szabó István Szeretete Szerelem gondolatok 14. kötet jogvédett)
2012.OKTÓBER 7.