ERRŐL- ARRÓL- ŐSZINTÉN & EZ + AZ

Ki ne emlékezne a Pató Pál úr versére. Ne azt higgyük, hogy ma nincsenek Pató Pál urak.  Íme, bemutatok egy Hazánk Fiát, aki mit sem törődve a társadalommal, a családokkal… vígan éli ős magyar életét.  Köszöntőm őt a névnapja alkalmával, s fogadja el tőlem e sorokat.   Kedves Sándor!  Remélem a következő Névnapodon igaz szeretettel köszönthetlek. További jó egészséget!

PATÓ SÁNDOR ÚR

(Magyar szokásjog szeretete)

A hazában, egy faluban van egy ici-pici kis ház,

Amikor mesélnek róla, a hideg ráz

Egy csodálatos kis magyar faluban,

Élt ott egymagában, Pató Sándor mogorván.

Jaj de szép is lenne más faluban az élet,

Ha nem cseszi el a kis házat, az egészet.

Volt ugyan egy Kedves Felesége…

Akinek van Pató Sándorral örök mérge.

Pató Sándor, mint mindig csak közbe vágott:

„Elcsesztem hát! – az egészet”!

–     de még nem a világot.”

A falról már hullik le az egész vakolat,

A víz, a fagy keresi az okokat.

A cserép jókedvében az eresz szélén szalad,

Bontani szükségelne, de még nem szabad.

Javítani kellene a hiányos tetőt,

Szél úrfi ne siess, elviszed a házról a fedőt.

Pató Sándor most is közbe vágott:

„Elcsesztem hát – az egészet!

– de még nem az egész világot.”

Puszta lett a szépen vetett kertből,

Már semmire sem jó, ebből a magyar földből.

Nem terem meg ebben még a „kabát” mag sem,

A vitamin nem kell már a növénynek, érzem,

Nincs értelme itt már a kerti munkának sem.

Új házat le kell bontani, újat építeni a gazdájának,

Pató Sándor most is közbe vágott:

„Elcsesztem hát! – az egészet”!

– de még nem az egész világot.”

A ház sorsa Juszticiának a kezébe került,

Pató Sándor ezen, egy jót derült.

Én Pató Sándor! – kiváló házat építettem,

Igaz, az már nem ér semmit, egy forintot sem.

Az egésznek új gazdi issza a levit, a keservit,

Én nem törődöm vele, egye most ő a mérgit.

Az építmény ügye az illetékeseket is megjárta,

Ott sem voltak különbek… x y azért magyarázta.

Pató Sándor erre is morogván közbe vágott:

„Elcsesztem hát! – Elcseszném az egész világot!”

Életét szegény Pató Sándor most a viskóban tengeti,

Mi lesz az újgazda házával, egyáltalán nem érdekli.

Ő magyar, ő semmiről nem akar tudni,

Az is elég, ha a Juszticia miséjére kell járni.

Az életemet leéltem, a megtévesztésből bőven megéltem.

Pató Sándor most is közbe vágott:

„Elcsesztem hát? – más is el kurta, hát hagyjuk, egye az enyészet.”

A ház új gazdája ott az életét tengeti vala,

Pató Sándor a tettét végkép nem bánja.

Ennek a sehonnai bitangnak nincs már semmije,

Hosszú évek alatt a zsozsokával együtt elment az esze.

Ő magyarnak született, tette ősi szokássá vált,

Az országát is el kurták! – az elcseszés is nála így dukált.

Pató Sándor szokásait a hivatalok is átvették,

Az újgazda ügyét is évek padlóra tették.

Pató Sándor a saját ősi tetteit sem titkolja:

„Elcsesztem hát? – elcsesztem! Juszticiának a fizetést, elköltöttem,

Nem érdekel az egész, most már nincs pénzem!”

Pató Sándor az elveit senki előtt nem is tagadja,

Ő nem fog az embernek fizetni, Ő! – az ősök magyarja.

Neki nincsen semmije, mindent szétosztott,

Gondolkodott; aztán osztott, szorzott.

De tévedsz Pató Sándor, ha azt hiszed mindenkit meg lehet venni,

Nálam nem fogod az életet Pató Pálként tengeni.

Most már ne vágj közbe, Pató Sándor nagy Hazafi:

„Elcseszted, most már az egészet! Ennek véget kell vetni.”

Nagynak érzed magad, pedig vagy egy Senki,

Az anya föld? – csak pornak fog tekinteni!

Igaz, porból lettünk, porrá leszünk,

Csak nem mindegy éltünkben mi a tettünk.

De Isten, még ad időt, a Pató Sándor nevet elhagyd,

A földet majd becsülettel, tisztességesen ott hagyd!

Az utolsó szó jogán se vágj most közbe:

„Boldog lehetsz, ha ügyedet végleg teszed rendbe.”

(2010.02.)

(Szabó István SZERETET SZERELEM GONDOLATOK 10. kötet, jogvédett)

2011.03.19.