Ember szerettem volna lenni

Magyar Hazában

 

 

Elég volt! Erőm végleg elfogyott, a testem lesz az enyészeté,

Szívem-lelkem összetörték, legyen az átkozott kapzsiké.

Az értelmetlen keresztútnak most már a végét járom,

Cipelje tovább az, akinek cipelnie kell! -

a megnyugvást várom.

Ha vége lesz a nagy fájdalomnak, nem kell magam kímélnem,

Az angyali mezőkön nem kell békét, igazságot keresnem.

Itt a földön, csak az igazságtevőnek van személyisége,

Ő az Isten, azt hiszi a Mennyországot is ő teremtette.

Ember szerettem volna lenni e Magyar Hazában,

Nem lehettem! Kértem! - de lettem méltánytalanságban.

Azt hittem végre „Ember körülmények „között élhetek,

Hazámban minden embernek tisztelettel hihetek.

Egyesek számára a Cselekvési jog azt jelenti; amit akarnak!

Testi épség sem fontos, azt hiszik, egészséget sem akarnak.

Torz lett az Ember! - mosott lett a pudvás agya,

Nem érdekli a másik Ember, minek! - az úgyis gyagya!

Buta vagy Ember!  Azt hiszed, majd örökké élsz,

Szerencsésnek tartod magad, a kaszástól sem félsz.

Amikor majd a sírban fél lábon leszel,

A Személyiség jogaiddal már sehol sem leszel.

Papír emberek vagytok, de nagyon is kemények,

Egyszer majd felkíálltotok, hová lettek a remények.

Az univerzum is szenved e mérhetetlen mocsoktól,

Ő már tudja, elég volt a méltánytalanságból,

Elég volt! - a napi kétségek között már nem lehet élni,

35 hónapja, Ember miatt, embertelenül kell élni..

Majd a jó Isten megmondja, milyen ember vagy,

Ne hidd azt, a szennyes lelkeddel magára hagy.

Embernek teremtettek benneteket e földön,

El kell számolnotok majd akkor, mindjárt vagy rögtön.

Ott fenn egyformák vagytok mindannyian,

Méltósággal magyarázhattok nagy boldogan.

Magyarázhattok, hogy igazságosan jártatok el,

Igazat mondtatok, csak hazugsággal takartátok el.

Oly sok szépet cselekedtetek az érdeketekben,

Csak elfelejtettétek, másik embernek is, Emberi Méltóság kell.

Édes Istenem, a türelmetlenségemnek van sok oka;

van egy ember, aki oktalanul az időt húzza.

Dumájával eteti a hivatalt, tudja, a törvény védi,

Remélem, e történetre a pontot valaki ráteszi.

Édes Hazám! Nem elég a baj, a szennyben kell fürödni,

Ideje lenne már, a gonoszokat mielőbb felvilágosítani.

Reméltem, hogy valami már látszik az alagút végében,

Légyen már fény, mert nem lehet élni a nagy sötétségben.

2011.október 09.

(Szabó István Szeretet Szerelem Gondolatok

12. kötet jogvédett.)

2011.12.16

Oldal: EMBER SZERETTEM VOLNA MARADNI A MAGYAR HAZÁBAN
ERRŐL- ARRÓL- ŐSZINTÉN & EZ + AZ - © 2008 - 2024 - errol-arrol-beszelni.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat