Hatalmas Hivatali Mindenható

 

Számomra nincs már, meghalt a Hivatal,

Készül az új otthonom; az lesz a Ravatal.

Meghalt már az Apám, az Anyám,

Kell a Hivatalnak; a Hullám.

 

Tudatosan megölik a legfontosabbat; a Lelkemet,

Megaláztak, elvették az;

 Emberi jogomat Emberi méltóságomat.

Hetven év nagy idő, s leszarják az Öreget,

Elvettek tőle négy évet,

de ezt még duplán így megélitek.

 

Négy éve mást sem teszek, csak leveleket teregetek,

Hiába! Ez a szarügy nem kell senkinek.

Nálunk!

Hatalmas Ember Isten a Hatalom,

Csendben csak azt hallom;

fordulj fel, Te Öreg barom!

 

E hazában-hazugságban élnek az emberek,

Ide „tiszta szívű” emberek nem kellenek.

Hiába írtam a Hatalmasnak színtiszta Igazságot,

A Hivatal, jó szívvel támogatja a Hazugságot,

 

 

Ha e hazában már nem kellek senkinek,

Oda adom szívemet, lelkemet az Istennek,

de nem az ördögnek.

Addig, amíg Istentelenek uralják a Hivatalokat,

Vegyék észre amig, nincs igazság, nem nyernek; Emberi méltóságokat.

 

Azt mondják, várj Öreg most a sorodra,

Most előbb a gonosz van a névsorba.

A gonosz, a gazember, megérdemli az életet,

Hisz másoknak a hivatallal sok pénzt teremtett.

 

Hatalmas emberke,

miért vagy te ily kegyetlenke!

Szinte élvezed az emberi lélek gyilkolását,

Ebben leled meg az otthonod,

s emberi lelked örömmámorát.

 

A lelketlen embernek csakis üres lehet az esze,

A baj, így nem tud gondolkodni,

mosott az agyveleje.

Alig várod már,

az ügyfeled fogja be a locsogó pofáját,  

Hívja meg Lucifer, vesse meg néki a pokoli ágyát.

 ®

 

Ellobbant az ősz, lassan itt a tél,

Mond Hatalmas, tőled az ember mit remél.

A szívem már a semmi ágán ül,

A testem a rettegéstől vacog, mélyben repül.

 Hatalmas Hivatali Mindenható

Az vagy, aki vagy! – egy lélektipró.

Ébredj fel már az álmaidból, mert,

Várja válaszod egy Öreg ember a romjaiból.

 

Tudod én nem a „Mamára”, reád gondolok,

Elvesztem a türelmem, s csak feléd ordítok.

Nincs már értelme a Hivatalnak nyafogni,

Csak egyet lehet csinálni; itt meg kell dögölni!

 

Köszönöm Elnök úr, ha a soraimat elolvastad,

Remélve válasz ügyben,

a gonoszt egy kicsit riogattad.

Örülnék,

ha meghagynád a hátralevő kis szaros életemet,

Szeretem a hazámat, elsöpörnéd e sok keservet.

 

Elnök Úr! Azért én Önt igazán tisztelem!

Annál inkább is, mert Önt, csak névről ismerem.

Valószinű Ön jól végzi a munkáját,

Elég ügyesen befogja az ügyfele pofáját.

 

Szabó István Szeretet Szerelem Gondolatok 15. kötet.

Teljesen mindegy mi lesz az ügy kimenetele,

Ez az ügy nemcsak a személyem esete.

Új lelket importálnak e szép hazába,

A legjobb, ha az ügyfél kimegy a temető sarkába.

 

Kedves Hatalmas! – olvassad József Attila sorait,

Lassan megérted a század múltával,

 az élet gondjait!

 

Üzenet az istennek

(részlet)

„Mindegy, hogy a sors majd mit kever,
s te tőlem most mit kérdezel.
Az elmúlás hangja itt hever,
s dúdolgat, nekem énekel.

Egyedül maradtam teljesen
a szürke nap homályában.
De én akartam, hogy így legyen,
s eltűntem a sokaságban.

Már nem akarok visszakozni,
hát csak az időt számolom.
Már meg tanultam várakozni,
csak szebb időkről álmodom.”

 

József Attila

 2012. november 10.

(Szabó István Szeretet Szerelem Gondolatok 15. kötet. jogvédett)

2012.november 11.

 

Oldal: HATALMAS HIVATALI MINDENHATÓ
ERRŐL- ARRÓL- ŐSZINTÉN & EZ + AZ - © 2008 - 2024 - errol-arrol-beszelni.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat