REGE a CSODA NAPOKRÓL

(3.)

2008. 10. 29 (Szerda)

  Hogy mennek a napok!  Az elintézetlen dolgok csak növekednek, mert mindenre csak várni és várni kell.  Hát igen! Reggel is vártam a telefonhívást, hogy mikor jön a vizes. Fordítva lett, s félóra múlva az úr itt termet. Csodálkozva meghallgatta, a volt tulajdonos által elvégzett csodálatos munkát, miután vázoltam a fő gondot.  Rövid időn belül, uram Isten mi történik, lőn, és víz fakadt a csapból, kiokádva magából a homokot, szemetet, s miegymást.  Boldog voltam, hogy nem kell most szétrombolni a szerelvényeket, elég lesz majd jövőre, mert itt ebben a házban (igaz, hogy tiszta új) semmi nincs a helyén, azaz nincs is, ami kellene.  Ragyogtam az örömtől, nem győztem hálálkodni az úrnak, hogy végre lesz meleg vizem, s ahogy a volt építő mondta; most locsi-pocsizhatok bőven. Úgyhogy a délelőttöm szépen el is ment. Ebéd után azt határoztam el, lemegyek a Dunára, megnézem, egy kicsit kiszellőztetem a fejemet.  A falu útvonalában a legkülönbözőbb kisebb nagyobb épületek tarkították a zöldterületeket. Lassan leértem a partra, azt hittem valami kiszáradt patakhoz értem, persze nem az volt, hanem a csodálatos Dunánknak alig van vízszintje. Az igazság, hogy még lábat sem szívesen mosnék benn, mert... Szóval sejtik, mit akarok mondani.  Féltem a kis házikók között olyan kietlen volt minden, néha a háznál egy-egy parkoló kocsit láttam felfedezni. Kutyák néha erősen kaptak, úgy látszik nem tetszett a kerékpárom, valamint a személyiségem.  Szegények az első menet után rájöttek arra, hogy nem figyelek oda, aztán a morgolódást szép lassan abba hagyták. Délután nem várt vendégem akadt, aki meglátogatott, ki lehetett más, mint a szomszédom.  Hirtelen lebetegedett. Még mindég néha erősen krákogott, de szép lassan felhagyott vele. Szóba került sok minden, de hát úgy vagyok vele, nem akarok senkivel rossz viszonyt, mert számomra mindenki ember, csak az egyik ilyen, a másik olyan.  Alighogy itt hagyott az egyik, jött a másik, a kedves kis klubvezető, aki számomra rokonszenves, s ő is megette a kenyere javát.  Vitt innen virágot, már korábban ígértem számára, s viszonozta fügével, ami saját termése volt. Meg kell mondani bizony ízletes, és érett volt. Hát a napocska gyorsam elröppent, de hát így van ez.

2008. 10. 30 (Csütörtök)

Érdekes álmaim voltak egész éjjel. Hogy pontosan mi volt azt nem tudom meghatározni. Nyomottan ébredtem, mert olyan volt az időjárás is. Csúnya idő volt, esett az eső.  Délelőtti időt rakodással, főzéssel töltöttem el, s állandóan lestem a postát, hátha hozza az átkozott csekkeket. Szomorú, hogy a gáz témában még mindég nem számoltak el velünk tételesen, de hiába ígérték a villanyszámlát is, csak nem érkezik. Ebéd után újra szakadt az eső, a hátsó verandán folyt be, készítettem róla felvételt is.  A kis szobában a mennyezetre hulló cseppek zuhogását lehetett hallani. Elkeseredésemben ismét írtam e-mailt a két szervnek, küldjön címet, ahová a témával kapcsolatosan a beadványt be tudom adni. Se a gyermekeim, sem a húgom nem jelzett, nem tudom, mi van velük. Már nyugtalan vagyok, hogy még mindig nincs fám, mert a szállító sem ad életjelt magáról. Még mindig nem értem igazán, hogy a gyógyításomra nincs alternatív megoldás, csak a műtét.  Nem értik meg az orvosok, hogy nincs pénzem műtétre, ha pedig nem adok, akkor meg egy senkiházi leszek, s meg sem ismerik a képemet. Egyszerűen lehetetlen, hogy nincs egy olyan orvos, aki megbízható, akinek pártatlanul lehetne mondani valamit. Az élet bármely területére is lépünk, mindenhol csak a pénz szagát érzik a szakemberek, maga az ember már nem számit.  Éppen ma olvastam ismét a prosztatáról cikkeket, nincs egy pontos ok-okozat kórisme meghatározás, minden terület ezen a téren csak tapogat. S mind ez 2008-ban.  Hol van itt egyáltalán valahol tudatos kutatás, hol van a gyógyászat és természet-gyógyászat reális kapcsolata.  Az ember ahány orvoshoz megy, annyiféle képen magyaráz, határozza meg az ember esetét.  Lassan ott tartunk, hogy sejtek is politizálni fognak.  Az biztos és tényként tudom mondani, hogy az új modern ételek, azok tudatosan teszik tönkre az emberek egészségét, az ember elveszti az immunitását valamivel szemben, mert teli zabáltatnak bennünket mindenféle vegyszerrel, műanyaggal, s hormonokkal.  Az ember önpusztító, kapzsi. Olvastam az Interneten, hogy Lenkei doktort is kikezdték mindenben, pedig, amíg tudtam szedni a szereit, nagyon szépen javultam. Tagadhatatlan, noha tagadják az ember egésze rendszeresen vitaminhiányos, mert olyanok az ételek alapanyagai.  Hiába reklámozzák a gasztronómiai ételeket, csak éppen az a baj, hogy az egész alapanyag étellánc csak anyag és tartalmatlan. Az összevissza fűszerezés nem vitás ad némi vitamint, feldobja az ízt, viszont ami az ember életvitelében szükség lenne, azok hiányoznak.  Azt hiszem, hogy a mostani vezetők unokái még őket ki fogják kaparni a sírból.

2008.10.31. (Péntek)

  Ma úgy döntöttem, hogy reggel elmegyek a közeli városba, a korházba. Félórás kis utazás után, egy lakossági segítséggel megtaláltam azt a korházat ahol még soha sem jártam.  Érdekes tömb épület, ahol a negyedik emeletre repített fel a lift.   Két fiatal hölggyel találtam magam szembe, akik melegen érdeklődtek mi járatban vagyok. Megértették, foglaljak helyet, s majd szólítanak, persze megjegyeztem csupán csak a tasak kell.  Jó, jó - szabadkoztak, rendben van, de ez is adminisztráció. Jó félórás várakozás, s körzeti orvosom megjelenése után egy kis félreértések közepette rendeződtek a dolgaim. Közben elcsacsogtam, hogy most nem lesz aktuális az operáció, mert vannak lerendezetlen dolgaim, amit nem lehet félbehagyni.  Közel négyórás ügyintézés után visszafelé mentem a buszközpontba betérve egy villamos szaküzletbe, ahol akcióval árusítottak mennyezeti lámpát, amit megvásároltam.  Egy kicsit örültem a vételnek, mert számomra tekintélyesebb összeget sikerült így megtakarítani. A busz állomáson elfogyasztottam a kis almámat, és pogácsát. Nap gyorsan ment, úgy terveztem, hogy hazamegyek, s ezután vissza boltba, de meggondoltam magam és hazaféle vásároltam kenyeret.  Természetesen a maradék itthoni időmet lámpaszereléssel töltöttem el, most boldog vagyok, mert végre a nagy helyiségben van központi villany.  Hát így néz ki egy teljesen új épület 2008-ban. Az örömhöz üröm, hogy még mindig nem jött cím az illetékesektől.  Hát így van; a hivatalok malmai is lassan őrölnek

2008.11.03. (Hétfő))

     Hogy mi volt ma? Szép ködös reggel, majd egésznap csodálatos napsütés, no és persze, kemény nap. Reggel már azzal kezdtem, nem tudtam a számítógépet bekapcsolni. Igaz, hogy tegnap is ezt a játékot csinálta, valahogy ahogy mégis beindult.  Természetesen hívtam a Zoli barátomat, hogy valamit segítsen.  Közben elmentem a faügyben, mert hiába telefonáltam az előzőhelyen már két hónapja nem jött a fa.  Az egyik ismerősömtől kaptam címet, most ott van megrendelve, azt mondja, fogja hozni.  Hát meglátjuk.  Délután megjött a Zoli barátom, hát először a gép működött, aztán befellegzett. Rögtön megmondta itt  tápegyég probléma van. Elvitte, kicserélte, igaz öt zsozsóba került. Nagyon rendes srác volt, mert felajánlotta, hogy majd kifizetem, ha lesz pénzem, de hát nem egészen úgy van, mert előbb-útóbb rendezni kell. Ez nekem most a hátam közepébe sem kellett, de hát ezt valamiért fenn így tervezték. Délelőtt egy nagyon régi barátom telefonált egy érdekes gyógynövény témában, most tudtam nagyjából csak este elolvasni.  Érdekes a téma, rögtön továbbítottam a huginak, hátha mond róla ő is valamit természetgyógyász szemmel. Egy távolabbi szomszéd nénivel beszélgettem, aki elmondta a saját véleményét az itt levő egész építéssel kapcsolatban. Szóval lényeg, mindenki alaposan át lett verve, még a hivatal is.

2008.11.05. (Szerda)

Tegnap meghozták a fát, igazán örültem néki, talán télen nem fogok megfagyni.  Ma viszont az EON belecsinált a tányéromba, újabb baromságokat küldött, de elszámolást, azt nem. Természetesen két új ügyintéző - bocsánat Okos tojás nő - vette kézbe a témát, a két szerencsétlen úgy dolgozott, mint egy gépesített hadosztály.  Megértem őket, annyi dohányért már valamit produkálni kell. Végül is ebben a társdalomban nem számít az emberek lelkivilága, nyugodtam bele lehet szarni.  Ugyan már, ki veszi ezt észre.  Hogy a nyugdíjas a hűlyeségektől már megdöglik? - na, és!  A temetők üresek.

    A fa nagy részét a helyére hordtam, vágtam. Ez a nap ma kegyetlen volt, semmi nem akart összejönni. Lemondtam a Lacinak az üzleti ajánlatát, küldtem néki verset, ami nagyon tetszett. Én örültem, hogy valaki örült a küldeménynek. Most ügyvéd hajsza kezdődött, mert mindenki a sok baromsággal van elfoglalva, persze én is kibővítem, most a palettát.  Már volt, aki nem vállalja, sok a munkája, a másik meg holnap válaszol. Na, akkor várjuk ki a végét.

(Részlet: Szabó István Rege a csoda napokról. Jogvédett)

2011. július 11.

Oldal: REGE A CSODA NAPOKRÓL (3.)
ERRŐL- ARRÓL- ŐSZINTÉN & EZ + AZ - © 2008 - 2024 - errol-arrol-beszelni.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat